Határtalan
 élményeink

Felvidéki kalandozások

Néhányan már szinte ismerősként utaztunk Szlovákia nyugati szegletébe, és látogattuk meg a Felvidék legnevezetesebb városait, kisebb településeit, a hetedikeseknek szóló „Határtalanul” program keretein belül.

Már évek óta az egyik kedvenc, izgalommal várt és egyben a leghosszabb összefüggő, 3 napos kirándulásunkat az idén is élvezhettük, köszönhetően a sikeres pályázatunknak. 4 osztállyal és 8 kísérő pedagógussal indultunk útnak, összesen 91 fővel.

 A célunk, hogy a hetedikes diákok képet kapjanak a határon túlon élő magyarság kulturális örökségéből, és személyesen is tapasztalatokat szerezhessenek. Változatos látnivalókban volt részünk ezúttal is: várakat csodálhattunk Pozsonyban, Dévénynél és Nyitrán. Sőt, még volt szerencsénk a nyitrai székesegyházat belülről is megtekinteni. Közben csodaszép fotók készülhettek a környékről, látnivalókról.

 A legtöbb település óvárosi részein is megfordultunk, Nagyszombaton a helyi nevezetességeken túl pár helyi specialitást is volt szerencsénk megkóstolni. 

Esténként Nyitrára és Jelenec-re érkezett vissza a csapat, ahol nem is vacsorát várták már legtöbben, hanem az együtt töltött szabad játékot az erdő közepén, hatalmas fák ölelésében. Hiába voltak fáradtak már a gyerekek, a zöld környezet, a háziállazok, mókusok és a tavaly óta kiscsibékkel bővült páva-család élénkítő hatással volt rájuk, és élvezet volt nézni, mennyire felszabadultan játszanak együtt közösen.

Amint reggelente a svédasztalos választékot kínáló étkezések után a szokásos érdeklődésre is sikerült megnyugtató válaszokat adnunk, – miszerint „Mikor megyünk vásárolni?” felváltva a „Mikor érünk már oda?”, „Messze vagyunk még?” kérdéskörökre-, követtük az aznapi programtervezetünket.

A kulturális feltöltődés mellett azért kikapcsolódásként beiktattunk minden nap egy-egy lazább fagyizós-barangolós-nézelődős kis órácskát, hogy felfrissülve folytatni tudjuk utunkat. Még ahhoz is volt energiánk, hogy estefelé a csitári hegyek alatt elénekeljük Kodály Zoltán emléktáblája előtt a mindenki által jól ismert népdalt: furulya-szóval és gyermekhanggal telt meg pár perc erejéig a völgy.

 Másnap még egy vízen úszó emlékhelyre is sikerült eljutnunk Csallóközben, melynek történetéről, egykori meghatározó szerepéről egy kedves hölgytől hallottunk részleteket. Ugyanis a fából készült gútai vízimalom teljes mértében, szerkezetében valósághű rekonstrukció, de jelenleg látogató-központént működő múzeumként funkcionál.

Ógyalla nevezetességeit is útba ejtve, – a temetőlátogatás és a csillagvizsgáló megtekintése után-, az egész kirándulás leginteraktívabb, és talán a gyerekek számára legérdekesebb programja hazafelé tartva, Komáromban várt minket. És most nem az 1 euró/gombóc (a környék legolcsóbb) szinte kihagyhatatlan, frenetikus ízű fagyikölteményeire gondolok a város főterén…, hanem a magyar vonatkozású Jókai színházra.

Itt minden egyes színdarab, kivétel nélkül magyar nyelven kerül színpadra, még akkor is, ha vannak szlovák vendégszínészek a társulatban, vagy ha a rendező éppenséggel nem magyar ajkú. Olyan háttérinformációkat és kulisszatitkokat árultak el és mutattak be nekünk az ottani színészek, amiben még soha nem volt ezelőtt része a gyerekeknek. Ezzel a színházi látogatással lett teljes és felejthetetlen ez az ország határait is átívelő kirándulás.

Persze a mellékelt fotók nem tudják átadni teljes valójában az elmúlt 3 napunkat, hiszen csak pillanatképek, de remélem, hogy segít elképzelni az általunk élőben látottakat. Az élmény mindannyiunk számára különleges volt, és egy szép emlék marad.

Köszönjük a lehetőséget, a szervezést, és az idegenvezetők lelkes, türelmes munkáját!

Taksony, 2025. június 

Az összefoglalót írta: Molnár Anita (kísérő pedagógus)